A nagy kaland

Szerző: Tobiás Zsófia, megjelent: 2021 március 09., utolsó módosítás:

Ismét egy különleges növényről számolok be, aminek a magját egy évvel ezelőtt kaptam, és mint kincset helyeztem el a magtáramba. Mivel melegigényes mexikói származású növényről van szó, a vetésre késő tavasszal kerítettem sort. Tudásom legjavát összeszedve, a földet kifőzve, a dobozt fertőtlenítve készültem a vetésre, és nagy izgalommal vártam, vajon lesz-e olyan szerencsém, hogy kikel egy-két növényke.

A vetődobozt naponta hordoztam ki és be, hogy a nap is érje, de a szél meg ne fújja, vagy a borzongató alkony el ne vegye kedvét az előmerészkedéstől. Természetesen forralt esővízzel öntöztem, nehogy valami penész vagy „titkos féreg” támadja meg. Árnyékolót és madár-hessegetőt, sőt macska-riasztót is bevetettem.

Biztosan minden növénybarát társam volt már úgy, hogy nagyon várva egy növény kikelését, naponta többször is megnézte, hátha látszik már valami ’földmozgás’. 

Egy reggelre aztán kibújt az első Aranyfukszia, -  a Csapodya splendens!

Később még öten követték. Kis cserepekbe rendezve a magoncokat már valóságos ültetvényem lett a Csapodyákból.  

Hárman a hatból

Bár annakidején a növény még Deppea splendens Breedlove & Lorence néven volt feltüntetve a katalógusban a Rubiaceae család tagjaként, de mellette szerepelt a ’Syn.: Csapodya splendens (Breedlove & Lorence) Borhidi’ megjegyzés is. Kicsit utánanéztem és kiderült, hogy Borhidi Attila professzor egy új, Csapodya névvel jelölt növénynemzetséget különített el, amelybe 3 faj tartozik. Ezzel az új genus-szal állított emléket Csapody Vera névadónk munkásságának.

Az Aranyfukszia történetének érdekes részletei egy külön blogbejegyzésre is érdemesek.

Nálam a telet szépen átvészelték a kis növények, kellő fény és minimum 12 C° hőmérséklet mellett.

Idén, áttelelés után

 Hogy mi lesz majd, ha trópusi fává akarnának nőni?  - na, az lesz majd a nagy kaland!

Virágzó Csapodya splendens (képek a Net-ről)

Reményeim szerint egyszer majd ilyen lesz az én Aranyfuksziám is!