Építjük a kertet – 2.

Szerző: Józsa Kata, megjelent: 2021 június 28., utolsó módosítás:

A luxussufni

Tudom én azt jól, hogy a kertépítésnek úgy kellene kezdődnie, hogy papír, ceruza (vagy jobb híján számítógép és valami szoftver, ami ilyesmire képes). Nálunk nem így kezdődött. Körülbelül tudjuk, hogy mi mindent szeretnénk, és azt is elképzeltük, hogy – szintén körülbelül – mit hová. Elkezdtük egy sarokban, és mindig azt csináljuk, amit éppen a legfontosabbnak tartunk, vagy amihez éppen kedvünk és lehetőségünk adatik. Tájépítészek a fejüket fognák, tudom. Én azonban bízom nagyon az én saját, házi tájépítészem jó komponáló készségében. 

Ez a beszámoló-sorozat nem feltétlenül időrendi sorrendben fog haladni, mert ennek nem mindig van jelentősége.

Tulajdonképpen a legelső fázis, amikor idejöttünk, nálunk is nem kevés "dzsungel" irtásból állt. Igaz, ez a "nyersanyag" azért nem volt annyira borzasztó, sőt, volt olyan rokonunk, aki sajnálta, hogy megszűntettük azt az intim romantikát, ami az eredeti, már jócskán elvadult kert volt. Mutatok ebből néhány képet érdekességképpen. Amint látható, sajnos, vagy szerencsére, egy kis ház is állt a telken, méghozzá modern (úgy értem, kb. 70-es évekbeli "modern") fürdőszobával. Ennek köszönhetően az első nyáron, amikor irtottunk, de építkezés még nem jöhetett szóba, el tudtunk itt viszonylag kényelmesen tölteni sok gyönyörű, kemény munkás, de álmodozós hétvégét.

Innen indultunk tehát. A következő nyáron lebontottuk a kis házat, némi nosztalgiával, aztán elkezdődött a "rendes házunk" építése, bürokráciával jó magyar módra igen hepehupásra kikövezett úton. De most nem erről akarok mesélni.

Amíg a lakóház alapját ásták, a párom már elkezdte építeni a kerti szerszámtárolót, hiszen bőven volt már amit tárolni, és közeledett a tél.

Ennek a kis kerti háznak az építését fogom most képeken bemutatni. Egy kedves ismerősünk luxussufninak nevezte, a kőműves pedig bunginak (nyilván a bungalót rövidítve). Vagyis sokkal szebb lett, mint egy közönséges sufni.

A luxussufnink helyét a kert egyik sarkában, az immár jól megnyírt tiszafa mögötti részen, a kerítés mellett jelöltük ki, a képen ott most veresgyűrű som-erdő látszik, előbb azt kellett kiirtani. Ez a kép 2017 júliusában készült.

Som irtás megtörtént, alapásás is, méghozzá kézzel, ásóval, talicskával.  2017 szeptember 29-et írunk.

A ház ezeken a talajcsavarokon áll. A képen jól látszik az agyagos talajunk is.

2017 október 1.

2017 október 8.

Favédő kezelés és vidámkodás 2017 október 14.

2017 október 20.

2017 október 26.

2017 november 3.

2017 november 5.

2019. május 13.

Köszönöm az érdeklődést, folytatása következik.