Szó szerint.
5 évvel ezelőtt vettünk egy telket, amelynek kb. a 2/3-a lejtő, a fölső 1/3 pedig... hát az szintén lejt kissé, csak nem annyira, mint az alsó rész. Erre a majdnem vízszintes területre épít(t)ettünk egy kis lakóházat, de csak akkorkát, hogy ne lenyen sok takarítani való szoba, mert elsősorban a kert és a környező táj miatt jöttünk ide lakni. Már a házon is a párom végzett (és még végez) sok munkát, nemcsak anyagiak, hanem jó szakember és bizalom híján is. A kertben viszont mindent, de mindent ő épít. Ezeket:
és még sok mást, amit itt szeretnék bemutatni majd sorban, ha az időm és erőm engedi.
Közösen gondolkodunk, ötletelünk, kritizálunk, ő épít, én pedig megpróbálom életre kelteni az építményeket növényekkel. Nem mondom, hogy olykor nem lopakodik be valamelyikünk a másik "felségterületére", de az ebből adódó esetleges szélviharok nem kavarnak nagyobb port a kelleténél.
A bevezetőhöz mindössze annyit még, hogy a férjem szakmája reklámgrafika, kiadványszerkesztés, nyomdai előkészítés. A ház- és kert építésében vállalt szerepe tehát meglehetősen bátornak tekinthető, hiszen ezek közül a munkák közül semmit nem tanult iskolában, legjobb esetben ellesett egy-egy mestertől vagy képről, és józan paraszti ésszel, (nem keveset) gondolkodva valósította meg ötletei(nke)t. Eddig még semmi nem dőlt össze, nem esett szét, nem mállott le, és nem hinném, hogy bármi ilyesmi bekövetkezne a mi életünkben. Nagyon lassan készül minden az ő keze alatt, ámde hiba nincs benne, még ha egyes megoldások furcsának vagy szokatlannak is tűnnek, működőképesek. Kézi, majdnem teljesen elektromos gépek nélküli módszerei miatt kedves szomszédaink "XIX. századból itt maradt barátunknak" nevezik őt, de nem rosszindulattal mondják, és mi nem szégyelljük.
A kertünk elsősorban díszkertnek épül, bár ha átrágjuk magunkat a kásahegyen, és eljutunk odáig, akkor lehet, hogy egy-két zöldséges magaságyás is lesz majd az alsó, "gazdasági" részen.
Nos, aki vette a fáradságot, és elolvasta a fenti bevezetőt, az most megnézheti az első kőből készült építmény készítésének, majd növényesítésének fotókkal illusztrált folyamatát. Aki nem, az is 😁.
Ez egy szárazon rakott kis támfal, amely évelőkkel beültetett magaságyást tart. Ez az ágyás azonban nem a jó vízelvezetés céljából lett magasítva, az ugyanis meglenne, hanem épp ellenkezőleg: a lejtőt hivatott kiegyenesíteni valamennyire, hogy az ágyásban lévő növényeket hatékonyan lehessen öntözni. A talajunk erősen agyagos, ennek ellenére – talán mert fönt vagyunk a dombtetőn – a vízelvezetés nagyon jó. A kövek a telekről kerültek ki, de nem a föld alól. Úgy tűnik, az előző tulajdonosnak is voltak építész hajlandóságai, ám egy idő után talán beleunt a dologba.
A továbbiakban a képek beszéljenek!
 |
| Az ágyás leendő helye a tölcsérszerű tiszafa mögött van. Hogy a tiszafából mit alakítottunk később, majd egyszer azt is megmutatom. |
 |
| Ők már türelmetlenül várják, hogy a szűk cserépből kikerüljenek a "szabadságba". |
 |
| Egy év múlva, 2019 tavaszán |
 |
| 2019 nyarán |
 |
| 2020 tavaszán |
 |
| 2020 nyarán |
 |
| Szintén 2020 nyarán |
 |
| 2021 tavasz, három évvel az építés után |
 |
| És végül: idén, 2021 május végén |
Köszönöm a figyelmet, a következő – szintén szárazon, kövekből emelt – építményt a következő fejezetben fogom bemutatni. Ha ez a rendhagyó, júniusi kánikula folytatódik, akkor valószínűleg erre hamarosan sor kerülhet.
Kata! Élvezettel olvastam írásodat és nézegettem a képeket. Tetszik a kertetek stílusa, a növénybeültetések elhelyezése. A beállt növényzet részben takarja az építményt, természetes hatást keltve. Gratulálok mindkettőtöknek, várom a folytatást!
VálaszTörlésRemek stílus, kiváló képek és kifogástalan ízlés, gratulálok mindkettőtöknek! Nagyon szeretem az "ilyen volt, ilyen lett" tematikájú írásokat, és az is nagyon jó, hogy különböző évszakokban készült képeket mutatsz!
VálaszTörlésKatám, hihetetlenül szép amit alkottatok. Valószínű, hogy ehhez érzék kell... meg türelem, kitartás. Jó lenne egyszer élőben látni. Az, hogy mindketten szeretitek a növényeket az nagy előny és szerencse. Egy felé húzzátok a szekeret. Csak így tovább!
VálaszTörlésÖlellek, druszád.
Mivel a szomszédban lakom, így nagy előnnyel indulok. Évek óta naponta látom és gyönyörködöm az átalakulásban. Minden elismerésem Katáé és a férjéé. Egy csodás paradicsomot hoztatok létre az addig gazos, fantáziátlan telekből. És még ami csak tervben van! Az is csodás lesz! Gratulálok!!!!
VálaszTörlésKata, én mindig is szerettem a képeidet, már az előző "kertet" is, igazából már felismerem a stílusodat:) Nagyon jó olvasni téged, ez nekem kicsit új, de mindenképpen élvezetes.
VálaszTörlésMindnyájatoknak nagyon köszönöm, a biztatás jól jön, mert ez valóban egy türelemjáték.
VálaszTörlés