Építjük a kertet – 3.

Szerző: Józsa Kata, megjelent: 2021 június 29., utolsó módosítás:

Adalék lépcsővel

Az előző fejezetben bemutatott kerti házhoz, legyen az szerszámtároló, fészer, "bungi" avagy "luxussufni", kapcsolódik még ez a szösszenet.

Ott már mutattam, hogy a lejtős telek alsó felén a ház helyét ki kellett vízszintezni, "kiharapni" a lejtőből egy darabkát. Ezért aztán egy kis támfal is szükségessé vált. Nem lett volna rossz az is kőből, persze, de az igazat megvallva gyorsabb és olcsóbb volt beton falazóelemekből. Ennek a teteje mögé pedig madárbirset ültettem. Ez egy Cotoneaster dammeri, 'Mooncreeper' fajtanévvel, amit fordíthatunk holdmászónak vagy akár holdkóros kúszókának is. A terv mindenképpen az volt, hogy a csúf betonfalon leomló zöld takarófüggönyt alkosson. Arról nem készült kép, amikor ő még nem volt. Ez itt a jelenlegi állapot:

Az elmúlt három év alatt ez a madárbirs valószínűleg már igen jól eljátszotta volna a rá szabott függöny szerepet – ha hagyom. Ugyanis közben úgy alakult, hogy egyelőre, jobb híján, itt jelöltem ki a növényóvodám helyét, amint az talán a képen látható. Szaporítgatok ugyanis ezt-azt magról, dugványról, és itt van egy alkalmas, viszonylag hűvös hely a palánták, alul pedig üres cserepek számára. Igaz, egyelőre szűkös, de majd lesz más is, ahogy halad a kertépítés. A víz is kéznél van általában, mert a kis ház tetejéről gyűlik egy 300 l-es hordóba az esővíz. Ezt a térfogatot ki szeretnénk bővíteni lévén, hogy mostanság a kéthavi esőmennyiséget egyhuzamban kapjuk néhány nap alatt. A madárbirset tehát egyelőre nem hagyom hosszabbra nőni, a sűrűsége viszont már kiváló.

És hogy a növényóvodába le lehessen jutni, szükséges volt még egy kis lépcső. Ugyan nem életbevágó, hiszen kerülni is lehet a lankásabb részen a házhoz, s persze talicskával az orrunk előtt így teszünk. Na de ez gyorsabb út, arról nem is beszélve, hogy szeretjük a romantikát, úgy gondoljuk, egy kertből az nem hiányozhat.

A lépcső tulajdonképpen mindjárt az alap kiásása után készült, de hát jeleztem, hogy nem mindig időrendben fogok haladni!

2017. szeptember 11.

A kedvesem a lépcső mellett mindkét oldalon kialakított egy-egy keskeny ágyást. Ezekbe, kissé kapkodósan, hol ezt, hol azt ültettem. Volt ugyan eredetileg egy vörös-kék-ezüst álmom, de ez nem teljesen jött össze, részben a növénykereskedők zavartsága miatt (nem az lett belőle, ami rá volt írva szindróma), részben az én amatőrösködésem okán.

2020. július 16.

Van azért egy hangulata. Én, amikor éppen nem vagyok elégedetlen, kimondottan élvezem. A nap erre a részre csak a délután közepén süt kb. 3 órán át, magyarán még félárnyéknak se igazán jó. Ennek ellenére a napimádók se utálják nagyon a helyet, csak kicsit nyúltak meg (pl. madárhúr – Cerastium).

2021. május 29.

Amire viszont nagyon vágytam, az sikerült, idénre különösen szép lett. A lépcsőfokok közé apró harangvirágokat ültettem (Campanula poscharskyana és raddeana), azt remélve, hogy ott hozzájárulnak a romantikához. Már majdnem elégedett vagyok a látvánnyal (MINDEN lépcsőfok alá szeretnék):

2021. június 17.

A kánikulának még nincs vége, ha jól látom, mi most narancs színnel vagyunk befestve a térképen. Nagyon-nagyon örülök, hogy kijöttünk lakni ide a hegyek közé.