Építjük a kertet – 4.

Szerző: Józsa Kata, megjelent: 2021 július 05., utolsó módosítás:

A "patak" 

Ha az ember fia-lánya kertészkedik, felmerül a kérdés mindjárt az elején: hogyan gyűjtsük az esővizet? Mindenki tudja, aki növényekkel bíbelődik, hogy egy jó eső sokkal nagyobb csodát tesz a növényekkel, mint akármennyi csapvízzel való öntözés. Amikor pedig nincs eső, akkor legalább esővíz legyen! Ha nem is mindennek, de legalább néhány kivételezett kedvencnek! Mert jobb, ha nem áltatjuk magunkat: egy olyan kertben, mint amilyennek a miénk alakul, és egy akkorka ház tetejéről, amekkora a mi kertünkben áll, nem igazán lehet annyi esővizet gyűjteni, hogy a csapvízből nagyon sokat meg lehessen spórolni, ha majd jön a 2 hónapos szárazság.

Bevallom, a lakóház építése előtt és közben nem túl sokat foglalkoztunk ezzel a témával, sajnos volt bőven más gondolkodni való. Azt tudtuk, hogy a telken lévő hajdani, félig kibetonozott szennyvíztározó helyén esővízgyűjtő ciszterna lesz. Utólag visszagondolva, s az Olvasónak tanulságképpen jelentem: ha az esővízgyűjtő netán már adott akkor át KELL gondolni előre, hogy az esővíz csatorna lefolyókat hová teteti az építtető. És ha nem lehet megoldani, hogy az összeset belevezessük ugyanabba a nagyméretű tározóba, akkor viszont úgy kellene elosztani őket, hogy az gyűjtse be a legtőbb vizet, amelyik a legközelebb van a nagyméretű tározóhoz. Nos, nálunk nem egészen így történt. S mivel a ház körül nagy, koros fák állnak (lucfenyők és hegyijuharok), nem igazán akartunk újabb áskálódást ellenük, épp elég volt a ház építése miatti gyökérgyepálás. Így aztán újabb földalatti tározóról nem is álmodtunk.

A csatorna minálunk 3 helyen jön le a tetőről. Ebből egyet a már említett, időközben kitisztíttatott, kb. 3 köbméteres tározóba vezettünk. Másikat egy 1 köbméteres tartályba, pedig sajnos valószínűleg ez a lefolyó gyűjti be a legtöbb vizet, ami egy túlfolyón eltávozik, ha már nem fér a "bőrébe". Hogy a későbbiekben ez a túlfolyó hová vezesse a vizet, az még a jövő kérdése, egyelőre eltűnik egy madárbirs bokor alatt. Ő örül neki.

No és mi legyen a harmadik lefolyóval? Ez éppen elöl, az utca felőli részen fut le, oda semmiképp nem akartunk egy csúnya nagy föld feletti tározót biggyeszteni, körbevezetni a másikhoz pedig nagyon bonyolult lett volna. Így pattant ki a "patak" ötlete: mivel a telek már ezen a fölső részen is lejt kissé, mi lenne, ha kialakítanánk egy kanyargós patakmedert, és ebbe vezetnénk bele azt a harmadik csatornát? Körötte a nagy fák, lehetne nagy levelű, árnyéktűrő "vízpartimitátor" növényket ültetni, itt lenne a mi kis erdőnk a patakkal. Amiben – hát, ugye, nem folyna víz csak nagyon nagy esők idején, de sebaj, azért jó hangulata lenne, és mégiscsak hasznosulna a tetőről lejövő esővíz.

Íme hát:

Itt fog kanyarogni majd a patak (2016-os kép)

Itt indul a patakmeder 2019. április 15-én

Agrotextillel csak az elejét bélelte a párom. Ezt azért, hogy ne mindjárt itt a ház mellett szivárogjon szét az összes víz, és azért némileg vízáteresztő anyaggal, hogy valamennyi mégiscsak jusson át, hiszen itt is lesznek növények a parton.

Az egyik kis híd – ezen talicskának és a fűnyírónak is el kell férnie, ha erre toljuk valamelyiket.

Egy másik kis híd – csak gyalogos forgalomra :) Alatta tanyáztak a szentjánosbogarak egyik nyáron. 2019. május 3.

Szintén 2019. május 3-án készült kép – látszik, hogy már nagyon sok növényt ültettem.

2019. szeptember 14.

Ahogy már korábban említettem, MINDENT a férjem készített, egyedül. Az én fizikai segítségem ezekben a munkákban vajmi kevés lehetett, feladatom a növényválasztás és ültetés volt.

2019. július 23.

Körülbelül egy év múlva: 2020. április 18.

Ám a patak egyszercsak véget ér, úgy találtuk ki, hogy "búvópatak" lesz belőle.

Valahol a két nagy árnyliliom között a patak eltűnik a föld alatt. 2020. június 12.

Lehet, hogy nyilvánvaló, de azért elárulom, hogy a patakunk partján öntözni kell időnként, nagyobb szárazság idején nem is ritkán. A nagy fák ugyanis kellemes hűvös árnyat adnak, ámde gyökereikkel megisszák a vizet az évelők elől. Ettől függetlenül nem bántuk meg, és nagyon szeretjük ezt a kertrészt. Mostanra gyönyörűen megnőttek a növények is, dús vegetáció jött létre, és még a több napot igénylő évelők is egész szépen elvannak, virágozgatnak itt. A kicsit kevesebb virágért cserébe nem kell nekik annyi víz, mintha napon lennének (például hamuvirág – Ligularia, tollbuga – Astilbe).

Végül még néhány hangulatkép.

2021. május 1.

Ez az ágyás és lépcső zárja le a "Patakos" kertrészt. 2021. június 23.

Kilátás az "erdei patak mellől" a kert többi részébe