Építjük a kertet – 5.

Szerző: Józsa Kata, megjelent: 2021 december 18., utolsó módosítás:

 Hőskor – így épült a télikertünk

Nagyképű elnevezés, valójában egy 2 x 4 méteres üvegezett, általában fűtetlen verandát takar ez a szó. Mert fogadkozik bár a kertész, hogy csak télálló növényekkel foglalkozik majd, nem akar fagyérzékenyekkel “vacakolni”, ősszel-tavasszal hurcolkodni, stb., stb. Valahogy aztán mégis becsusszan a kedvencek közé néhány, aminek nem lehet ellenállni ugyebár, tehát muszáj. Igen ám, de a lakás túl meleg, túl sötét, ahol én tudok olvasni, ott a növény nem. (Pedig néha jó lenne, ha tisztában lennének vele, hogy miket írunk róluk mi emberek, és ahhoz tartanák magukat – mennyivel könnyebb lenne a kertész élete!)

Egy szó, mint száz: KELL egy hely, ahol az ilyen hidegtűrő ámde nem fagytűrő kényes-fényes kedvenceket teleltetni lehet. Könnyű akinek családi háza van, mert ott ugye lehet “télikertet” kialakítani. Ma ez már nem nagy ügy, vannak mindenféle technológiák, anyagok, nem olyan nehéz és drága mulatság mint mondjuk 100-200 évvel ezelőtt, amikor csak a nagyuraknak jutott orangerie. 

Ühüm. Nem drága. Kivéve, ha nincs rá pénz. Hát mi valahogy így jártunk. Kértem árat két cégtől, hogy ezt is ne már a férjemnek kelljen csinálni, mert volt elég más tennivalója. Éppen a dupláját adták annak, mint amennyit én erre szánni tudtam.

Úgy találtuk ki, még a ház tervezésekor, hogy a nyugatra néző bejáratnál lesz egy kis üvegezett veranda, amely a házfalhoz csatlakozik. Ez lesz a teleltetőhely, és egyúttal a ház fűtésében is segít, hiszen nem egyenesen a szabadból kell majd a fűtött lakásba belépni. A nyugati tájolás pedig azért jó, mert így télen-nyáron csak a késő délutáni nap süt be ide, még az se nagyon erősen, mert nagy fák állnak a háztól nem messze. Tehát nem lesz “hőcsapda” – amivel ijesztgetni próbált az első tervezőnk (akitől később meg kellett válnunk, ugyanis csak ilyen okosságokkal tudott szolgálni, értelmes ház tervvel nem nagyon). 

A ház tervbe belevettük ezt a mindössze 2 x 4 m-es varandát is, ami – így utólag már látjuk – nem volt jó ötlet. Mert így ennek is kellett csinálni egy 80 cm mély vasbeton sávalapot, nem volt mese. Ez pedig teljesen fölösleges, ugyanúgy lehetett volna fém cölöpökre építeni, mint a kerti “luxussufnit” (itt írtam erről: https://csapodykor.blogspot.com/2021/06/epitjuk-kertet-2.html ). Sokkal kíméletesebb megoldás lett volna ez a környező nagy fák gyökereire nézve. Az építészet ezzel nem törődik, csak a bombabiztos alapozással. Sőt, ha nagyon határozottan nem tiltakozunk, akkor ennek a lábazatára is rátetetik a XXI. század nagy találmányát, a dryvit nevű csodaszigetelést. Hát nem engedtük rátenni, és nem bántuk meg. 

2018 nyarán. Az alap már készen...

Nos, erre a 2 x 4 m-es, már jó erős alappal rendelkező üvegkalitkára kaptunk 3 évvel ezelőtt egymillióhétszázezer forintos árajánlatot. Persze, hogy végülis házilag készült. 

Fából épült, három fala 10 cm-s gerendákból, ezek között kétrétegű termo üveggel, a teteje 2,5 cm-s víztiszta, UV-álló polikarbonátból, a fa részek között fönt is, lent is üveggyapot szigetelés. (Lehet, hogy így nehezen érthető, a képek majd világosságot gyújtanak talán.) A nyílászárók szintén fából, ugyanolyan 2 rétegű üveggel. Mindent máshonnan rendeltem, rengeteget kutakodva, hogy minél olcsóbban lehessen kihozni, de mégse az ócskástól szerezzük be. Egy ács családtag segített a gerenda vázat elkészíteni, az üvegeket és a nyílászárókat pedig betették azok, akiktől rendeltük, de a többit a férjem csinálta. Ami nem volt kis és egyszerű munka. Kitalálni, hogy mi legyen a háztetőhöz való csatlakozásnál, szigetelést, rengeteg lambériát fölrakni, és végül az egészet lazúrozni. Na jó, ebben kicsit én is segítettem :) 

Az egész munkát csak szeptember utolsó napjaiban tudták elkezdeni, és már igencsak nyakunkon volt a tél, mire NAGYJÁBÓL be tudtuk fejezni. A növények már ott toporzékoltak az ajtónál, hogy mikor mehetnek be, mert hideg van. Az ajtó és két kis ablak olyan későn érkeztek meg, hogy azokat festeni már nem volt idő. Azért rendeltük ugyanis natúrban, hogy ugyanolyan színűek lehessenek végül, mint a többi rész, amit ugye mi lazúroztunk. Látszani fog a képeken, hogy az első télen még se takarólécek, se szín nincs rajtuk. De attól még mindenféle fűtés nélkül telt a tél. Van ugyan a biztonság kedvéért egy norvég típusú villanyradiátor betéve, hogy 5 fok alá ne menjen a hőmérséklet, de az eddigi 3 télen összesen egyszer kapcsoltam be néhány napra. 

Végre, végre, ajtó is van! Nyakunkon a tél!

Hogy az olvasónak is legyen valami haszna ebből az egész (igaz)meséből, tartozom még néhány tanulságos vallomással. Mivel nagyon kis terület, a belmagasság se túl nagy (a legalacsonyabb részen 1,8 m körül), és télen nagyon sok növény van ide belakoltatva, bizony 85% körül mozog a páratartalom a hideg hónapokban. Ami – főleg fagyosabb napokon vagy éjszakákon – elég erős páralecsapódást idéz elő az ablakokon, ennek következtében némi penészedés is előfordult már a fa részeken. Eddig minden télen komoly elektromos páraelszívót használtunk, amikor nem lehetett ablakot nyitni, ha pedig nincs olyan hideg, akkor nyitva van legalább egyik ablak, de néha mindkettő. Az egyiket tulajdonképpen most is folyamatosan bukó állásban tartjuk, ennek ellenére sem hűl le a levegő a fagyos éjszakákon sem 7-8 fok alá. A páraelszívó 3 év alatt, úgy tűnik, tönkrement, most egy kis ventillátor búg folyamatosan azon a részen, ahol a legsűrűbb a dzsungel. Bánom már, hogy legalább az egyik ablakot nem készíttettük legalább kétszer ekkorára. Ugyanis így a bukó nyílás nagyon szűk. 

Sajnos a vastag polikarbonát tető a fénynek mindössze 60-65 %-át engedi át, s ha ráhull 20 cm hó, akkor még kevesebbet. De ez manapság már elég ritka, és nem tart túl sokáig. Mindennek ellenére egész jól megvannak a növények. 

Az első karácsonyunk

Hó akkor sem volt

Egy évvel később

Összességében nagyon szeretem ezt a kis verandát. Télen ugyan a nagy karosszéket is valami növény foglalja el, meg nekem túl hideg is lenne, de nyáron élvezek itt ücsörögni délutánonként, amikor a páromat várom haza, mert éppen a kapura látok. Kánikulában tulajdonképpen kissé hűvösebb itt a levegő, mint akár az árnyékos teraszon. Az egyetlen, amit igazán sajnálok, hogy nem kétszer ekkorára építettük. Hiába, telhetetlen az ember…

Nyáron se rossz...

Ez már az idei télre való készülődés